IRODALOM TÉTELEK

    József Attila kései költészete (1935-37)

    József Attila 1905-ben Budapesten született, apja, a román származású munkás József Áron elhagyta családját és anyjuk, Pőcze Borbála nevelte őt és két lánytestvérét, Jolánt és Etelkát. Attila Öcsödre került nevelőszülőkhöz majd anyja 1919-es halála után Jolán férje, Makai Ödön gimnáziumba íratta be és megismerkedett Juhász Gyulával is. Ezután a szegedi egyetem magyar- francia - filozófia szakán tanult de Horger Antal a Tiszta szívvel c. verse miatt eltanácsolta onnan és ezért tanulmányait Bécsben illetve Párizsban fejezte be. Szerelmei sorra fulladtak kudarcba Vágó Mártával, Gyömrői Edittel, Szántó Judittal és Kozmutza Flórával. Ezek miatt és súlyos ideggyengesége miatt vetette 32 évesen a balatonszárszói állomáson közlekedő egyik tehervonat alá magát 1937-ben. József Attila életének utolsó 3 évét két egymással ellentétes folyamat jellemzi: • helyzete egyre kilátástalanabbá válik • költészete elmélyül A fasizmus előretörésével egyre nyomasztóbbá vált a légkör. A költő 1936-ban Ignotus Pállal elindítja a Szép Szó c. folyóiratot és a publikálás ki is zökkenti magányából, de rátört gyermekkora óta lappangó betegsége, skizofréniája – pszichoanalízisre jár, így felerősödik elemző hajlama és verseiben a gyermekkori emlékek, elfojtott vágyak és anyjának hiánya jelenik meg. Központi motívumai: • a rend és szabadság hiánya • az otthontalanság, a fenyegetettség és a semmibe hullás érzése • tárgytalan bűntudat: a bűntelen bűnösség érzése gyötri, valamilyen nagy bűnt kellett elkövetnie ahhoz, hogy ennyire boldogtalanná, sikertelenné és kiszolgáltatottá vált. Elmulasztotta megvalósítani az élet adta lehetőségeket, ezáltal a teljesség hiányát érzi – bűne tehát a mulasztás • költészete menedék számára, mert így betegsége ellen is védekezhet Költészete ebben az időszakban a legtermékenyebb, de megváltozik az előző korszakokhoz képest: • egyszerűsödik • versei zártak és tömörek lesznek • megjelennek az önmegszólító versek, amelyek Kölcsey óta jelen vannak irodalmunkban (az önmegszólítás mindig belső lelki feszültséget tükröz) A kései versek 3 tárgykör köre csoportosíthatók: • közéleti vagy közösségi versek • menedékkeresés istenben és a szerelemben • tragikus önsors versek A tragikus önszemlélet versei Jellemzőik: • az egyéni sorsról készült számvetések • félelmek, szorongások megszólaltatói • értékteremtéssel próbál úrrá lenni a semmi érzetén • versalkotási módszere: egyszerűség, tömörség, nagyfokú őszinteség, tragikus felism. megállapításai • önmegszólító verstípus: gyakori a 20. században, Babits óta van jelen a magyar irodalomban és jellemzi Kölcsey, Arany és Ady költészetét is. Az önmegszólítás mindig lelki válságot tükröz, a költő kívülről szemléli önmagát. Eddigi magatartásformáit tarthatatlannak véli és le akarja győzni lelki válságát. Olyan párbeszédek ezek a versek, melyekben csak az egyik fél szavait olvashatjuk. Például: Kész a leltár, Tudod, hogy nincs bocsánat, (Talán eltűnök hirtelen…), (Ime, hát megleltem hazámat…), (Karóval jöttél…) – az utolsó 3 vers alkotja az utolsó vershármast Tudod, hogy nincs bocsánat Önmegszólító felismerésvers, végérvényesen elutasítja az eddig vállalt szerepeit, melyekben csalódott. Létösszegzést végez és a válságba jutott személyiség egyetlen kiutat lát: a halált. Szerkezete: I. egység 1. vsz.: az első mondatban a bűntelen bűnösség gondolata jelenik meg, a második mondat a kulcsmondat, mely egy felszólítás: légy felnőtt, sorsával szembenéző ember. A felszólítás oka az, hogy nincs az életben olyan szerep, melyet vállalhatna 2. vsz.: hiábavaló az önsajnálat, hiszen megmarad a bűne – képtelen kiteljesíteni személyiségét és vállalni emberi szerepét 3-4. vsz.: tiltások sorát adja, ezekben elutasítja a lehetséges emberi, társadalmi magatartásformákat, de nem veti meg az emberiséget, inkább fölösleges marad és nem kutatja a titkokat II. egység 5-8. vsz.: múltbeli szerepeit veszi sorra, a bűntelen bűnösség okai: • önáltatásnak bizonyultak szerelmei • hiábavaló istenkeresés • gyermekkori problémák, melyek eredményeképp kilátástalan lett élete • magányos maradt, mert valós énjét senki sem ismerhette meg • csalódott szerelmeiben és ő is megcsalta őket III. egység 8-9. vsz.: visszatér a jelenhez és felméri lehetőségeit – öngyilkosság vagy a Flóra-szerelem, melynek előfeltétele elveinek elvetése, ugyanis e nélkül önmagát csalná meg Versforma: • A A X A rímképletű • jambikus lejtésű • a sorok zártak és rövidek • kevés a kötőszó (aszindeton – poliszindeton, ha sok van belőle) (Karóval jöttél…) Az utolsó 3 vers egyike, melyek Balatonszárszón születtek. Önmegszólító, létösszegző felismerésvers. Szerkezete: belső drámai monológ a vers, kettéosztja saját személyiségét és ezek párbeszédet folytatnak egymással: • tudatlan gyermek-önmaga • felnőtt önmaga, mely leélt élete hibáinak rabja, hiszen a múlton már nem változtathat. Folyton kérdéseket tesz fel gyermek önmagának, de választ nem kap 1.vsz.: vitatott, hogy a kezdőszó karó vagy kóró volt-e (ez utóbbi támadó és védekező fegyver is lehet, előbbi pedig elszáradt virág, azaz az értékhiány szimbóluma). A költő ellenségesen állt szemben a világgal. Bár nagy tettek végrehajtását tűzte ki célul, de ezek megvalósítását elmulasztotta 2. vsz.: bolondgombához hasonlítja önmagát, akivel senki sem törődik. Az az érzése, hogy egy önmagába zárt rab, akinek jóvátehetetlen a múltja 3. vsz.: kérdések sorát teszi fel gyermek-önmagának • túlságosan nagy dolgokat akart véghezvinni • kevés megvalósított célja van • álmait a hétköznapokban akarta megvalósítani 4. vsz.: felsorolja a csalódások okait: • mindig őszintén feltárta érzéseit – sebezhetővé vált • a sebeket nem hagyta begyógyulni – marcangolta a bűntudat • hírhedt arról, hogy mindent elrontott Minősíti a gyermeklétet: „te bolond” 5. vsz.: a szeretetvágy és a bujkálás jelenik meg, meg kell birkóznia múltja ürességével. A nélkülözés még mindig sorsának sajátja 6. vsz.: az otthon és a gondoskodás vágya szólal meg, de önmaga gondviselője próbál lenni, hiszen senkije sincs Összefoglalás: reális és jogos vágyai voltak tehát, csak nem volt lehetősége ezek megvalósítására – hiábavaló rágódni a múlton, mely börtönbe zárja életét. József Attila költészetének összefoglalása Költészetét áthatja az árvaság érzése, a szeretet vágya, a társkeresés és az emberség megőrzésére való törekvés. Szellemi fejlődése során a lázadástól eljutott a gondolat és élményvilág elmélyüléséig. Formailag az egyszerű népdaloktól indult majd az összetett képeket tartalmazó, láncszerkesztésű verseket írt de utolsó éveiben újra a zárt, tömör formákat használja. A teljesség igénye hajtotta, de nem tudta azt megvalósítani sem életében, sem költészetében. Kedvelt motívumai: tél, fagy, bús, sötét, mama, nyirkos, szalma, víz

    LETÖLTÉS